Szívünk között
egy leheletnyi rész,
melybe olykor belehalok,
ha távolabb mész.
Olyankor az élet súlya
jóval nehezebb,
mert minden feloldásom te vagy,
ha fogod a kezem.
Tekintetem kizárva világot
úgy jár rád, mint a bolond,
mert őrjítő, ha nem látom
két szemed; a tisztaságod.
Porcikám minden darabja
vágyja a hozzámérésed,
s itt belül is akarom,
hogy maradj meg, mint
a másik részem.
Fejemben is ezerszer tudom,
hogy majd vénülve is szeretlek,
de mindig ott lesz bennem a félsz,
hogy elveszítelek.
E feketével tűzdelt gondolatnyi
fejezet olykor-olykor megtépázza
szívemet, hogy szinte kínba állok,
mint a bűnös, kit épp halni visznek.
De minden ilyen kószaság
el is hagyja áramlatom,
mert fontosabb az, hogy te élsz nekem,
hogy e szívünk közti leheletnyi
részt is a mi napjainkra írom.**
*****************************
**Gyönyörűséges ! Boldoggá teszel a
sok csodálatos verssel ! Köszönöm !**
**SZERETLEK !**
******************************
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése