Bolyongott a lelkem,
s vele a szívem is,
mert nem ölelt boldog perc,
se pillanat, ami a jelenbe visz.
Bolyongott megannyi gondolat
fejemben, s néha elhittem,
hogy nem vagyok jó,
csak egy mindig téves szerelem.
Aztán megláttalak,
te félve visszanéztél,
s belecsodálkoztam két szemedbe,
ami - még nálam is jobban - él.
Fájna nem látni többé,
ahogy az is, ha ajkad nem érhetem.
Fájna nélküled lenni,
s vele úgy az életem.
Nem tudom hogy megmaradok-e,
ahogy azt sem; hívsz e majd,
de én várok szólító szavadra,
s a szerelmes akarásodra.
Addig csak elképzelem újra,
addig tán könnyeim is hullnak,
mert megadnék mindent,
csak téged újra lássalak.
Téged, kit a boldogság vezet.
S mit a megannyi csalódás?
Én kezedbe adom a kezem.
De ha nem látlak már,
tudd; mindig suttogom neved,
s ha majd a messzeségben hallasz,
kérlek e vallomást sose feledd.
*******************************
Mindig hívlak , mindig várlak
Nem feledlek , mert Te vagy
az életem !
** SZERETLEK **
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése